Japán óriás keserűfű, más néven kínai keserűfű, aka hambusz.
Tudományos neve: (Polygonum cuspidatum, syn. Reynoutria sachalinensis, syn. Fallopia japonica)

poly (gör) – sok
gonu (gör) – csomó

A leírások általában megemlítik, hogy hasonlít a bambuszra. Ázsiai, távol-keleti származású, és japán neve is van: itadori. Angol neve: japanese knotweed vagy giant knotweed.

Nagyon elterjedt nemzettség, van 800 faja, ebből Magyarországon él vagy
40. Nagy a keveredés a tekintetben is, hogy ez pontosan melyik faj,
néha külön tárgyalják a japán keserűfüvet, az óriás keserűfüvet és a
kínait. Néha egy fajként emlegetik.

Invazív növény, gaz, gyom, agresszívan terjed, igazi tahó, kellemetlen alkalmatlankodó, Csehországban például rendeletileg büntetik a terjesztését. A természetvédők és a növénytanosok azért utálják, mert Magyarországon nem őshonos és elnyom mindent maga körül. A nedves, bolygatott talajt kedveli, és sűrű, masszív monokultúrákat képez. A 19-ik században hozták be Európába díszítő céllal, kerti növénynek, és állati takarmánynak is használták.

Jó mézelő.

A tavaszi, gyönge hajtásai ehetőek [azért szerintem nem kéne].

Ismert és használatos gyógynövény a kínai és japán természetgyógyászatban. Hashajtó [mondom, hogy ne egyed].

Hatékonyan védi a májat és visszaállítja a normális májfunkciót. Védelmet nyújt a kémiai anyagok és a vírusos (hepatitis) megbetegedés okozta májkárosodás ellen. A keserűfű jól ismert adaptogén, segít leküzdeni a stresszt, és fokozza a fizikai teljesítőképességet. Továbbá stimulálja a neuronokat, ezáltal fokozza a reflexeket és az izomerőt. [Utóbbi két tulajdonsága, ugye a májra és az izomra vonatkozóak, további felhasználási területeket valószínűsítenek a shinkendóban, de ahhoz először valaki máson ki kellene próbálni.]