Szamurájfilm #1. Yari no Gonza (Gonza, a lándzsás, 1985, r: Masahiro Shinoda).
A film egy férfi bukásának története. A becsvágya, az együgyűsége, a tartás hiánya – elveszti a becsületét, ahogy az lenni szokott. Tokugawa-éra, 1717.
Ahogy lovagol a fasorban és vágtat az allén ("ez a jóképű férfi, mint egy életre kelt festmény" – az utcán ezt éneklik róla és megbámulják), az pont olyan, mint a Hair-ben. Gonza a klánja legjobb lándzsaforgatója, a helyi szépfiú, egy nagyon dekoratív férfi, a nők a nyílt utcán udvarolnak neki (de ez lehet, hogy becsületeli kérdés, nem érzelmi).
Életforma-film és társadalmi dráma az edói divat szerint. Sok statikus kameraállás, a szereplők a szobák geometrikus rendjének alkatrészei. Nem az akciók fontosak benne. Ebben a korban inkább számít a megjelenés és az esztétikum. A teaszertartásról több szó van, mint a küzdelemről.
Párbeszéd a békáról, amikor egy idegen mászkált a kertben, és a békák elhallgattak:
– Még a békák is elnémultak.
– A békáknak is kell pihenniük.
Párbeszéd házasságtörésen való rajtakapás után:
– Erkölcstelen szörnyetegnek fognak minket beállítani. Alantas korcsnak.
(…)
– Gonza, nem érted, hogy szeretek veled menekülni?
Két párbaj van benne. Az elején egy edzőviadal, ami a klán házibajnokságának a döntője, és gyakorlófegyverekkel vívják. Nagyon jó. Dinamikus, technikás, és nem is annyira pózer. Meglepően hosszú nyeleket használnak. A bo a lándzsa (yari) bevezető-előkészítő fegyvere, úgyhogy a kottek_peteresztőség véleménye az, hogy mindenképpen meglátogatjuk a közelgő bo-szemináriumot.
A másik a befejező jelenet a hídon. A wakizashi-katana párbajban nem értjük, hogy Gonza miért vette ki a blokkból a fegyverét. Szabadon volt a másik keze és a lába is. De a vér itt is élénkpiros és spriccel, és végül az egészen tapír-arcú, mókásan csúnya ám bölcs Ichinoshin győz. Az első vágás, amit Gonzán ejt, egy kesa, amit azért tud megtenni, mert a keresztező wakizasi eltűnik lent a képből (mint mondottuk). A második egy hidari yoko, de nem átvágja, hanem a kor kifinomult szokása szerint hosszan megvágja a hasán Gonzát, a kendóban van ma is ilyen mozdulat (do vágásnak hívják). És még ettől sem hal meg, hanem lándzsával kell torkonszúrni.
Gonzának, a klán legjobb harcosának, a kiváló lándzsásnak nincs ereje egy mohó és kígyószerű asszony vágyai, számításai, konspirációi (valamint a forgatókönyvíró) ellen. Elvész a kötelesség és az egyéni szenvedélyei között.
