Kultúrmisszió. Ajánlom szeretettel a Tokyo Reloaded című blogot.
Egy nagyon kíváncsi építész írja bónakovács néven, aki 11 éve él ott (szakaszokban), és minden érdekli, főleg a kaják. Rengeteg kajás poszt van, és nagyszerűen szórakoztat. Azt is szeretem benne, hogy nem tarkabarka különlegességeket szeret, hanem ráment zabál szívesen. (A ráment úgy kell enni, hogy először is az ember szeretetteljesen nézi a ráment – ez az alapszabály.) És a képek szerint mégcsak nem is hízik. Kicsit hasonlít a Kálmánra.
Olyan apróságokat mesél el, amit csak akkor fogsz megtudni, ha ott élsz (vagy ha elolvasod). Hogy pl. a vasúton az iszonyú hosszú alagútban, hogy az utasok ne unatkozzanak, tűzijátékot vetítenek a plafonra. Vagy hogy hogyan lehet patakban lábat áztati. Vagy hogy miért vannak metrókocsik kizárólag nőknek. Vagy hogy hogyan lehet útlezárás nélkül építkezni egy belvárosban. Vagy hogy mit teszel, ha hajnali álmodból arra ébredsz, hogy földrengés van. (Nem mondom el, tessék kattintani, ott van az archívumban.)
Pont annyi előítélettel és szarkazmussal ír, ami gondolom ahhoz kell, hogy ne bolonduljon meg ott az ember, és értő poézissel, amit a tapasztalat nyújt.
A Tokyo Reloaded olvasórétegei saját bevallása szerint a kifinomult ízlésű, öntudatos, független hölgyközönség, a japánfanok, az általános iskolás anime-rajongók, és most remélem csatlakozik egy komplett harcművészeti stílus is. Tessék betenni feedbe.
